Ma reggel feltettem a vaterára a cuccokat (http://www.vatera.hu/listings/index.php?us=KarakXY), bár Andika megvétózott pár darabot azért, mert milyen jó lesz az majd 2 év múlva:) Úgyhogy egy kis késéssel indultunk, az előző napokhoz képest. Andi sittet szedett, amíg én a kéményt bontottam fent, hogy ne legyen olyan, hogy fent van kémény lent meg már nincs (mint ahogy áll a mostani egyik), na ez a másik. Aztán nem akart lambériát szedni, így kikaptuk lent az összes falat, majd a kéményt, na ez dőlt is rendesen, persze a létrám neki volt támasztva, így halmozottan igaz a mondás, hogy ne azon az ágon legyél, amit le akarsz vágni. Szóval éppen véstem az utcsó téglát (ami mint kiderült tartott mindent), amikor kidőlt, én meg felordítottam Andi vigyázz, mire ezt kimondtam beszorult megint a kémény, én meg ott röhögtem, hogy éppen szakadt le a kémény, dőltem én is a kémény felé, kezemben véső-kalapács, szóval kapaszkodni sincs esélyem...De én akkor is érte aggódom, milyen kis aranyos vagyok.
Leengedtem a vizet a bojlerből, ennek eredménye lett az egész napi csurgatás hang, ami miatt állandó kényszer volt az emberen.
