Árvácska 24 felújítása

https://picasaweb.google.com/111262010948252748953/Felujitas?authkey=Gv1sRgCLzj5Kys5MqASw

Csütörtökön este gondoltam nekiállok kicsit előkészíteni a terepet a későbbi ásáshoz, így elkezdtem kimerni a medencéből a vizet (hátsó udvar, 1 pályás ötvenes). Mikor már mindenhol állt a víz a gyepen, akkor rájöttem hogy kicsit sok a víz és a talaj se száradt ki még. Na de akkor csináljunk még valamit. Pl. nyissuk ki a kerti csapot, ami a vízóra aljában van szintén jó másfél méter víz alatt. Nincs is messze a csatorna kivezetése, így pár lécből és pvc csőből egy folyamatosan lejtő (monoton nem növekvő) rendszert hoztam létre, aminek egy hibája volt, hogy a sávszéllessége nem alkalmazkodott a vödör vízhez, ami erősen leterhelte a rendszer aztán meg a következő merítésig üresen állt. Ha pedig elosztottam a terhelést (lassan csurgattam) akkor meg az én erőforrásom volt kihasználatlan. Tehát kell egy puffertartály! Erre a repedt budi pont megfelelt, a kivezetését leszűkítettem annyira, hogy pont egy vödörnyit engedjen ki, amíg megmerem. Így bár látványilag nem volt olyan szép de egy igen jól működő rendszert kaptam. Kimertem minden vizet, de gondoltam legyen száraz az akna, így a végén már lemásztam a bokáig érő vízbe és onnan adogattam fel a vizet Andinak, aki ürítette a WC-be. Kezdett lemenni a nap is egyre sötétebb volt az aknában és a hideg víz miatt kellemes pára is kezdett hűvös lenni. Na gondoltam még egy vödör és végeztünk. De az utolsóhoz merítsünk a másik oldalról, amihez áthelyezem a súlyom mondjuk ide. És akkor RECCS! Mint kiderült az ide a műanyag betáp főcső volt ami nem arra lett tervezve, hogy merőleges terhelés 1000N fölé kerüljön rajta és így megadta magát, a víz elkezdett hömpölyögni befelé, főcsap reflexből elzár, Andit elküld kertészkedni.

Helyzetfelmérés után kiderült: itt ma nem lesz víz. Andi locsolgat a kannájából, nekem pedig nem akaródzik elárulni, hogy a fürdés ideiglenesen szünetelni fog. Gyorsan el apóshoz, hogy van-e ilyen csatlakozója? Nincs. Este 8 után minden zárva. Alkatrész sehol semmi. A kettétört csatlakozó letört menetét 1 óra alatt sikerült kiműteni a csőből, így a javítás elkezdődhetne, ha lenne valami alapanyag. De az összes vizes dolog, ami még van az a kerti csap. Megközelítem az egészet legós szemmel, és kitalálom, hogy az egy egyenest hogyan lehetne több kanyar, golyós csap, 3 méter cső segítségével megoldani (ugyebár az egy jobbra fordulást is lehet három balrával helyettesíteni). Minden elem felhasználásával és újabb 1 órával az aknában a vaksötétben sikerül a rendszert áthidalni. Ekkor jön az újabb baj. Az eddigi statikus lét a mostani aktívabb testmozgás az összes tömítést átmozgatta, így minden csatlakozásnál spriccel a víz. Gyorsan egy kád vizet megengedünk és minden üveget, palackot megtöltünk, hogy valahogy átvészeljük az éjszakát. Főcsap elzár ismét. Vizes átázott ruháimtól megszabadulok és a forró vízben lazítok keveset. De elhamarkodottan nyugszok meg, mert az egész palackos vízkészletünket ellocsolja Andi, mert a növények követelték a vizet. A cserepes számat dörzsölöm, hogy akkor ma sem iszunk...

Kora reggel hívom a vizest, elmesélem neki az éjszakát, meg hogy nincs víz, de a szokásos választ kapom "huh, hát most nem tudok menni", de egy deles villámránézést azért kiharcolok. Gondolkodom és kiokumulálom, hogy ha nem csak a belső tömítések mentek gallyra, hanem a vízóra előttiek is, akkor ahhoz kell a vízmű szakembere is, akiket péntek délután kissé nehézkes lesz leakasztani. A talajvíz eddigre megint ellepett minden csövet, úgyhogy 30 perc (már begyakorolt) vízmentesítés után a szint a csövek alá kerül. Alapos analízis után kiderül, hogy a plomba alól folyik a víz mindkét oldalon, aminek a meghúzása nem megoldható a plomba eltávolítása nélkül, elvégre erre lett kitalálva. Vízműtől javítást kértem, akik megint alkottak 20 perc múlva a helyszínen voltak. Ránéztek a WC, lambéria, PVC dologra és feltették a nap kérdését, mi ez a Maja öntözőrendszer? Elmeséltem nekik a történetet, ha már a locsoló vízóra éppen a kezemben volt, enyhe félmosoly volt látható rajtuk, de semmi meglepődés. A sok vikendes ember biztos ad nekik elég munkát és hasonló fejtörőket. Kicseréltek mindent ha már jöttek, még egy darab ólomcsövet is találtak a rendszerben, majd távoztak, én meg élvezhettem a folyó víz örömét. Elmondták, hogy nem érdemes kimerni a vizet az aknából, mert úgy fog viselkedni mint egy kút, az egyre kitáguló vízerek miatt egyre hamarabb telik meg majd vízzel, szóval hagyjam. őszig úgysem tervezem kinyitni újra a vízóra fedelét...

Hogy az asztalos el tudjon kezdeni dolgozni, ahhoz meg kell hogy legyen minden amit bele kell szabni. Tehát a feladat adott, beszerezni mindent mielőtt elfogynak a munkái. De ugye még csak a hűtőről van elképzelés, meg a mosogatóról az ikeában.

A többit tehát nem csak hogy meg kell venni, hanem ki is kell találni hogy melyik legyen.

Kivettem hát egy nap szabit és kezdtük a MM-ben. Alig voltak bent emberek, így lecsaptam egy eladónőre, hogy mi is a különbség a 60.000 és a 600.000 forintos főzőlap között, na persze lehetne napestig mondani, de ő gyorsan összefoglalta a márka. Szóval válasszunk valamit az aljáról és elégedettek leszünk. Akkor kell még sütő, na itt már vannak bevonatok, kilógó gombok, meg egyebek, kettőre szűkítettük a választást. Mosogatógép hát itt se volt sok összehasonlítási alap. Szagelszívók, na itt már fáradtam, pedig még alig telt el egy óra. De valaki ott fent megkegyelmezett nekünk és Andi észrevette álmai szagelszívóját, kiállítva féláron. elkelt azonnal. Mi más van akciós, hát nem egy egész jó főzőlap? Ezt is vittük. Mivel kiderült, hogy ezek általában nem központi leárazások, így úgy gondoltam, hogy majd szétnézünk lent Debrecenben is, hátha ott is lesz valami ami pont féláron csorog a kezünkbe. 

Ezután bejártuk egész Törökbálintot és környékét én már nem is tudom milyen üzletekben voltunk, csak tudom hogy csömöröm lett, a nap is lement a hó is elkezdett szakadni, plusz a kocsi is tele lett rakva mindenféle izével. A feladás előtti pillanatban Andi kiszúrt egy Euronics arra táblát, akkor még ezt végigjárjuk. Belépve nekünk ugrott egy üveglapos hűtő, szerencsére árcímke nélkül, így nem dobtunk hátast. Végignézve kicsit drágább volt, mint a MM de ekkorra már úgy végigkérdeztünk mindent , hogy az egyik osztályvezető foglalkozott velünk. Mondom innen valahogy ki kéne úgy hátrálni, hogy ne nagyon égjünk, úgyhogy mondtam, menjünk ugyse fér már semmi a kocsiba. Erre a srác megjegyzi, hogy ingyenes házhoz szállítás van a hétvégén náluk. Az se rossz, és árgarancia van? Persze. Akkor telefon elő és elkezdem neki mutogatni a képeket, hogy mennyiért is van a kinézett cucc a MM-ban. Na de nekik van egy másik akciójuk. Ha az egészet az Ő hitelkártyájukra veszem akkor mindenre 10% kedvezmény. Mosolygok, nekem a házhoz szállítás is elég lenne de ha erőltetik, miért ne? Akkor vegyük itt meg a hűtőt is. de az is sokkal olcsóbb a MM-ben, mondom is mennyi, na ezt már nem hiszik. Rámozdít egy embert, telefonál őrülten, majd a végkifejlet, hogy akkor menjek oda és vegyem meg ott, ők ennyiért nem tudják adni. Andi közben néha rángatja a kezem, de nem hagyom magam kizökkenteni. Lealkudok még egy beépített mosogatógépet is és rádumálom őket a hűtőre és majd amikor várjuk a hitelbírálatot mondja el Andi, hogy ezt szereti bennem, hogy olyan rosszul emlékszem a kis részletekre. Mert nem olcsóbb volt annyival a hűtő hanem drágább, de ekkor már bemondásra elhittek nekünk mindent. Aggodalmaskodtunk közben, mert nem volt még sose hitelem, így féltem tőle, és amikor az elutasítást megkaptuk, mindketten csak mosolyogtunk, igaz így buktuk a 10%ot, de legalább tiszta maradt mindenünk, és házhoz is szállítják :)

Befejeződött a fürdő:

A tükör:

Átrendeződött a nappali:

Majd fent nekiugrottam a gerendáknak, mert így elég csúnyák voltak:

Csiszolás után:

ÓÓÓ te jó ég mióta nem volt már bejegyzés írva.

Na akkor kezdjük sorrendben aztán majd meglátom mi maradt ki.

Andika átfestette az egész ereszaljat más színre, mert így a visszaverődő fény miatt a falnak is más színe lesz.de mivel már nincs körbeállványozva a ház és a kezek hossza is véges, plusz kívülről is festeni kel, ezért éjszaka, ablakból kilógva, egy fűrész vázához rögzített ecset a megfelelő választás:

A kerti sütő résznek megcsinálta az alapot, amire majd jön a téglafal, az alap alatt 2 napig kalapáccsal zúzott kő került döngölésre, a hirtelen beköszöntő tél miatt, pedig hagyunk időt mindennek a helyére ülepedni (decemberben még szedtem érett málnát a bokorról, édes már nem volt de a színe...)

Elhatároztam hogy minden pénteken lefényképezem a gázmérőt, így lesz egy elképzelésem a fogyasztásról:
Doksi

Aztán Adnika felépíttette az ideiglenes falat, amiben áttelelnek a növények

Ezután meg lett találva az ideális hűtőszekrény, ami miatt át kellett szabni a falat, mert nagyobb az elképzeltnél.  Atán mint kiderült mindenhol elkapkodták azt a színt, ami nekünk tetszett. Sebaj a nem akciós a MM-ben csak kicsit drágább. Majd megvesszük ott ha itt lesz az ideje.

Gőzerővel leraktuk a járólapot a nappaliba:

A kisszobába:

A zuhanykabinba:

Kicsit döcögősen a kádhoz:

A tükrökhöz:

A WC-be:

És mindezt bentről:

A vizes emberke saját szavaival élve: egy Kolontárt megszégyenítő vörös-iszap mennyiséget hagyott a rézcsövekben kimosatlanul, ami csak akkor derült ki, amikor jöttek beüzemelni a kazánt, így sok minden tolódott. Pl. a beüzemelés, a kifűtés, a járólapozás és így végiggyűrűzve az egész költözés. Szóval most meglehetősen sok idő szakadt a nyakunkba, amit a kerti munkákkal kívántuk eltölteni, megjegyezve azt is hogy október végén ritkán van ilyen jó idő, meg 4 szabadnap egymás után. Andi hozatott egy konténert, ami egyből megint majdnem tele lett, én meg elkezdtem ásni a szellőztetőt és ha már ásót ragadtam, akkor egyből a kerti sütőrészt is rendezgettem. Andi fél méter mély alapozást javasolt amit lehetett volna betonból és összetört törmelékből is, hogy megfelelő legyen a későbbi felépítménynek.

Felkerült a helyére az összes grafitos hungarocell, ami megkapta a hálózást és az élvédőket is. Majd rá egy héttel a külső színt is, ami azért nem kis vidámságot okozott :)

Ugyanis én kinyitottam az egyik vödröt amiben még a nedves szín volt, és kapásból rávágtam hogy ez rózsaszín. Andinak ez annyira megütötte a fülét, hogy azóta csak ezt az árnyalatot látja benne. Ráadásul nem is voltunk otthon, amikor vitték fel az anyagot, így csak egy esti képet kaptam Zolitól, aki éppen a házhoz vette az irányt. Ekkor mi az Ikeában próbáltunk ötleteket meríteni, amikor mondtam Andinak, hogy a munkahelyemen mindenki KEN-nek csúfol, mert egy rózsaszín Barbi házam van.

Ezt a képet küldte Zoli:

Külön felhívnám a figyelmet a néhol belógó kerti dolgokra, hogy milyen szépek!

Aztán ugyanez már színezve:

Ezen a képen nagyon jól látszik, hogy milyen érzékeny a szórt fényre a szín, nézzük csak meg a tulajdonosnő melletti és mögötti színt, plusz a közelebbi és távolabbi sarkot:

Péntek-szombat nekiugrottak az emberek és igen nagyot haladtak, sajnos én csak szombaton tudtam csatlakozni hozzájuk, ami szinte már csak a levezető nap volt. Pár helyen kellett még dűbelezni és glettelni a szigetelést. Ami egy kicsit nehézzé tette mégis a dolgokat az a túl közel elhelyezett kerítés volt. Le kellett vágni a szomszéd ház felőli részét, és majd vissza kell tenni és ha már úgyis leszedjük akkor le is festjük.

Kezd az egésznek ház kinézete lenni (főleg kívülről).

Hát ez az idő is eljött, a tavaly leadott megrendelésünket végre gyártásra kértük, és le is szállították. Aztán Andika mert szép és aranyos is persze berakta az egészet a kis- és fürdőszobába az ablakokat pedig elsötétítette. Mivel a gyártósoron azt mondták, nem szabad közvetlen napsütésnek kitenni. Nagy előkészület és akcióterv készítés előzte meg éppen ezért a felrakási munkálatokat, én próbáltam a legideálisabb ütemtervet kitalálni, hogy a napsütési tényezőt minimálisra szoríthassuk. Aztán jött Andi keresztapja és mondta, hogy ez hülyeség és a déli oldallal kezdünk. Egész nap aszalódtunk a napon, a többiek meg a nyugati oldalon dolgoztak a hűvösben. Amikor átmentem néha megnézni mit is csinálnak, mintha egy másik éghajlati övbe kerültem volna. 

A végeredmény: kívülről kezd modern ház formája lenni:

Hű de gyorsan eltelt 3 hónap... Kicsit nehéz visszaemlékezni mi is történt.

Na de akkor haladjunk szép folyamatosan. Miután leraktuk a padlófűtést és kialakítottuk a radiátoroknak a helyeket. Elmentem rendelni még vagy 3 kocsinyi betont Lencsés Petivel, aki a betonozás idejére segítőmnek szegült. Egész nap hordtuk be a betont fáradhatatlanul. Aztán locsoltam napokon át.

Csabi is ráért kicsit úgyhogy a földszinten lassanként a plafon is a helyére került.

Körbe felkerült a vakolat a falakra ez vagy 2 hétvégényi munka volt. Aztán elkészültek az ablakok úgyhogy azok is bekerültek a helyükre, miután a régieket kipajszeroltuk. Lett szép új ajtó, amit le lehet majd verni amikor ki-be hozzuk a dolgokat. és a múlt héten megjött a külső szigetelés is, úgyhogy annak is neki lehet állni. Felkerült a kazán is a falra lassan üzemeltetni is lehet, ha vére elkészülnek a tervek és visszaköttetjük a gázt. Van már kémény is a házon és hogy el ne felejtsem, a kert is megújult. Néha már lehet enni egy kis málnát epret, meg csigát szedni, mert ezek az aranyos kis állatok lerágnak minden levelet (na nem a házas fajta, amin jó a fogás, ááá dehogy a kis meztelen nyúlós-ragadós)

Néhány fénykép amit találtam a telefonomon:

 Szépen halad a vizes munka a házon belül. Elkészült a teljes hideg-meleg víz bevezetése, felkerültek a radiátor csatolók, leraktuk a hőtükör fóliát, a vasrácsot amihez hozzá gyorskötözőztük a fűtéscsövet. Egy kis rész vár csak a holnapi napra, a fürdőszoba, és egy kis lefolyó hegesztés. Kivágtam a küszöböket, és lerögzítettem a lépcső tetejét, ami így már nem nyikorog. 

Andika közben ádáz harcot folytat a tetűk ,vakondok, hangyák ellen, kevés sikerrel. Mivel lepermetezte az epret is így minden nap nyál csurgatva megyek el a szép piros eperszemek mellet, tudván hogy úgyse lehet enni belőle. De nem baj,jön még ide málnalugas, lesz itt még nagy legelés...

 Hát ma megint vendégem volt a két öreg, akiken fél nap alatt meg lehet szakadni, de megunni tuti nem. Reggeltől estig ment a szívatás és a heccelés. Lett kerti csap, hogy lehessen locsolni és a hideg víz csövek is bekerültek.

Fent az emeleten pedig szétbombáztam a gipszkartonokat, hogy a kémény mögött el tudjam vezetni a felső WC kivezetését. De a végeredmény remélem jó lesz.

Persze mikor minden helyére került jöttem rá, hogy a mosdókagylónak a kivezetése nem került bekötésre :( Így holnap szedhetjük szét. Pista pedig észrevette hogy a kondenzációs kazánnak is kell csatorna kivezetés, így oda is tehetünk be még egy elemet, miután szétbombáztuk. De legalább holnap se fogunk unatkozni.

  Volt egy kis szünet, mint az bizonyára észrevettétek...

Volt egy kis szerződéses munkám, ami alatt beigazolódott a rég mondás: ha időm van pénzem nincs, ha pénzem van időm nincs:)

Na de lássuk mi történt az elmúlt pár napban:

Hogy Andi ne legyen mérges a "legfontosabbal" kezdem, nagyon szép lett a kertünk. Ez azért nagyon jó, mert most már nem lehet csak úgy kitenni semmi szemetet a házon kívül, ami bent útban van, mert hát hogy néz ki? Meg a betonkeverő kocsi, vagy a munkások tuti le fogják rombolni a növényeket és ezért biztos én leszek a hibás!

Alul le kéne fektetni a padlófűtést, ehhez viszont szabad tér kell, tehát két nap alatt felhordtam mindent az emeletre, ez már egész könnyen ment, mert van lépcsőnk, ami így a hétvégék alatt keletkezett. Sőt az egyik szombaton, amikor én repvez voltam Andi Tesója mér a fokokat is rátette így most már biztonságosan lehet rajta közlekedni, még engem is megbír egy cementes zsákkal kiegészítve. Ja igen a cement már nem 50 kilós kiszerelésbe lehet kapni, hanem 40esbe. Ez olyan mint a cigi, nem emelünk árat csak 20 szál helyett csak 19 lesz a csomagban. Vagy a kedvencem a danon joghurt ami sok éve ugyanannyiba kerül, igen ám csak a kiszerelése lett feleakkora.

Szóval felhordtam mindent, a legjobb a gipszkarton volt. Egyedül. De hát mint ahogy mondtam anno a Cognizantnál, ennél a cégnél nem csak okos emberek dolgoznak, hanem erősek is. Miután ez megvolt szépen felsöpörtem és kifundáltam hogy is kéne lerakni a szigetelést, ami 10 centis tömörített hungarocell, ami így lépésálló. Aztán leraktam. Leszereltem a budit és kiraktam a kertbe ellenpontnak, hogy legyen valami amit észrevesznek egyből. Egy gyönyörű kert körbe-körbe minden szép és különleges, és a kert közepén egy WC csésze, használatra készen. NA persze Andika is észrevette hogy hogy nem. Át is akarta rakatni valami nézelődővel, akinek persze lötyögött ki belőle a lé, úgyhogy inkább otthagyták (nyugi csak víz volt, mert mielőtt kivittem 2 vödör vizet beleöntöttem, én sem vagyok mazohista).

Csináltam kis fal kezdeményt a zuhanykabinnak, de persze amikor félig felraktam akkor derült ki hogy Andika nem így gondolta, meg amikor Jön VizesGázosPista, akkor derült ki hogy nem tudja hova kell tenni a csapokat, mert nem tudott velem erről beszélni, pedig én hetente kértem, hogy járjunk végig egy krétával és rajzoljuk fel hogy hol lesznek a csapok, erre a válasz az volt, hogy már Dittának is a könyökén jön ki a csapok elhelyezkedése annyiszor elmondta. Persze rajzoláskor (ma este) már ez a könyök igencsak távolra kerülhetett mert volt sok nem tudom, meg érdekes hümmögés.

Az időjárás kedvez az építkezésnek, mert 3 napja esik az eső, így nem vágyom ki a reptérre, hogy a többiekkel keresztülszántsuk az eget, és Andi sem akarja ugyanezt csinálni a kerttel. Ma ismét megemlítette, hogy több növény már nem jön a kertbe (csak ami még az üvegházban van, az meg ugye egy fekete folt, mert ott bármi lehet).

 kicsit megritkultak a bejegyzések, mert én is inkább gondolkodok a kiosztásokon, meg kicsit kikapcsolódni szeretnék néha. 
De nézzük csak mi is történt az elmúlt 10 napban.

Az ácsok befejezték a tetőt, pont ma. Szép lett jó lett.
Csabival gipszkartonozunk, minden nap tanulok valami hasznosat.
Ambrus vezeti a villanyt, már lassan az is készen van.
Andika naponta talál ki valami újdonságot, hogy mi is kell nekünk a házba, kertbe.

Ami nekem nagyon megtetszett az elmúlt napokban az a AquaPónia ráadásul debreceni érdekeltség:

Szép lassan haladunk, szinte eseménytelenül, szigetelem a tetőteret és ha ráér Csabi akkor építjük a gipszkarton tetőszerkezet vázát. Alul már szinte kész is van, felül meg a szigetelés olyan 60%on. Ahogy nézem az előrejelzést jön majd a nagy hideg, tehát kell majd a szigetelés rendesen :)

 Vettem akciós purhabot (lejárt szavatosságút,de 1 hét nem a világ) és kifújtam vele minden olyan rést ahova tudtam. Aztán az előző falrészre rátettem 10cm szigetelést és felfalaztam a másik oldalát is. Ezzel el is ment a mai nap lényegében. Már kicsit nagyobb a rutin, jól kezelem a létrát és csak néha ejtem le a fanglit, de a kőműveskanál az még nagyon nem megy, ezért spaklival dolgoztam, kis helyen ügyesen lehet vele kenni. Nagy flexxel vágtam a háromszögeket, még megvan minden ujjam, szóval csupa jó hír.

 Ma sikerült a kutyaól háromszögrészét mindkét oldalt kívülről felfalazni, amire persze büszke vagyok, csak a négyzetméteres teljesítményemre nem. Hát még csak órabérbe lennék jó kőműves. Majd jön még egy réteg tégla belülre, és a kettő közé 10 centi szigetelés, meg majd kívülre is, lehet az egész házat a szigetelés fogja tartani.

 De nem az a programozó fajta, ahol még csak a felel munka van kész :P A WC-n van még egy kis munka, amit szerintem a mester útmutatása mentén kivitelezhetőnek tartok, bár az első lépések is nehezen mentek. Szóval ma hangszigeteltük a falakat és lezártuk a mindkét oldalát. Ambrus közben kereste az elrejtett kábeleket, mert hát nem mindig raktuk jó helyre őket. Andika szép ruhában jött néha útmutatást adni, és a fekete kabátját szépen össze is koszolta a fehér gipszel mindig. Kezd az egésznek lakás formája lenni, most már én is látom benne, hogy mi hol is lesz jó helyen.

 Hát eljött ez a nap is, mondjuk követte nem egy, de a lényeg regenerálódott a szervezett az ünnepi evések után. Mivel 2.-ára Jó időt mondott így nekifutottunk az ajtó befalazásának.14fok volt, tehát ritka szép betonozós idő. Kezdtem a napot 1 zsák falazóhabarccsal (40kiló) hogy az tuti elég lesz. Aztán elmentünk téglát venni egy ajtónyit, dobtam is egy hátast amikor kiszámolták, hogy biza 76 darab kell nekem. Meg 5 zsák habarcs. Aztán 81 tégla kellett és majdnem 6 zsák anyag. Volt kismedence gereblyével, keverni a habarcsot. Andika szorgosan pucolta a téglákat.

3.-án Ambrus bevezetékelte a kartonokat, hogy ha jön Csabi akkor lehessen beletenni a szigetelést, és lezárni a falakat. Aztán késő estig csináltuk.

Ma pedig a előtért beszigeteltük, hogy lehessen fűteni és így tudjunk dolgozni bent nem szétfagyva. Kész a spejz és a fürdő belülről. Holnap folytatjuk...

 Gőzerővel dolgoznak az ácsok. Holnap viszek már fényképezőgépet is, mert tényleg szeretnék képeket a mostani állapotról. A tetőtérből is kiszedtük a maradék fát, amiből ereszalja lett, meg egyébként is nagyon haladunk. Leszigeteltük az egész alsó szintet kátránypapírral, meg malacpörzsölővel. Mivel holnap nagy valószínűséggel nem fogok blogolni, ezért leírom előre hogy rendet csapunk a ház körül, mert kicsit sok a eldobált fa és vasáru mindenhol.

50 dekával vagyok a holnap esti célsúly felett.

Na ma aztán pörgős nap volt! Jöttek az ácsok és lekapták a tetőt éjszakára, meg Csabi is kartonozott egyedül, mert nekem állandóan rohannom kellett valamiért. Két ünnep között meg 2 dolgot csinál a jó eszű tűzépes, vagy telel vagy leltároz, de ki azt nem szolgál, így az első óra azzal telt, hogy találtam egy olyat, aki kellően multitaskos ahhoz, hogy egyszerre csinálja a hármat. Amikor negyedszer vásároltam náluk, már kedvezményt is kaptam (remélemolyat vittem el amit még nem számoltak át:) )
Csináltam képeket is csak hogy örüljön mindenki {19 és 27nél is vannak képek már} :)
Ja igen a cím, ma se ettem csak a kedvenc diós strudlimat és nem vagyok éhes még mindig. De ma olyat láttam a mérlegen, amivel elérhetővé válik az év végi cél és visszaléphetek a kétszámjegyűek csapatába!

 Azért ne mindenki vonjon le elhamarkodott következtetéseket a címből! Kis szünet után visszatértem, gyorsan fussunk végig az elmúlt napokon.
22-Céges vacsi - előtte kádvásárlás (Praktiker, Baumax, Bauhaus, Brico)
23- Ikea akciós reggeli
24- Andika öccsénél ebéd-vacsi
25- Andika Anyukájánál EbédVacsi
26- Andika Nagyijánál EBÉDVACSI!
Na az ilyen ebédvacsi közös ismérve, hogy van vagy 5 fajta hús, 2 leves, 6 köret, saláták, sütik. Elkezdődik olyan kora délután együtt, aztán ki ki rárabol még, amikor tömörített eleget. Kiskutya szinten kezdtem a 22-én. 26-án éjszaka már csak forogtam, szorítottam egy nagyot a porcelán istenen és belekiabáltam, így megkönnyebbülve plusz 5 kilót mutattam. Lázas voltam, hülyeségeket álmodtam. Szóval így kezdtem bele a mai napba. Elértem a zsindelyest, aki holnap kiszállít, és elhagyta a telefonját, ezért nem vette fel. Holnap jönnek az ácsok. Ma volt Szondi Csabi megmutatni a gipszkartonozás alapjait, holnap egy haladó tanfolyamot tart, aztán majd leméri a fejlődést. Meglátogatott Nagy Gabi is, szétnézett, tetszett neki a fejlődés és segített az ajtókkal játszani. Mert ugye más papíron és megint más az életben. 

 Vagy sok a munka, vagy anyagbeszerzéssel megy el az idő. E kettő sajnos kitölti az ember idejét. Egyre többször hangzik el a kérdésem hogy hogyan is lesznek nyitva ünnepekkor, mert amit lehet az idén szeretném megvenni (és persze nem akarom kerülgetni). Na ma gipszkartonból vásároltunk be, meg járólapból. Aztán ezt mind le is kellett pakolni, a kis betonozás után. Csak azért hogy útba legyenek a szigetelés lerakásakor és át kelljen helyezni megint. De lassan megszokom, nincs is ennél jobb móka, mindent vagy 3szor átrakni, csak azt nem tudom, hogy honnan nyerem hozzá a kalóriát? Mert hogy be ennyit nem viszek az biztos.
Na kicsit fellelkesültem és kerestem kalkulátort, hát ebben minden van csak betonkeverés nincs, ilyenek vannak benne: Golf, horgászás, Szex aktus (laza, közepesen aktív, aktív), Szőnyegpadló festés, Tv nézés ülve, Toronyugrás trambulinról (felmászás nincs benne), Porszívózás, Vízvezeték szerelés, meg persze egy csomó normális dolog. Na mindegy 4000 kalória tuti elment, de akkor ha nem fogyok, akkor ez honnan jött, és hogyan tudtam ma reggel is felkelni és igaz kicsit álmosan, de tenni venni?

 Hát először nagy hozzászólást akartam írni, külön kiemelve a szenvedés egyes lépcsőfokait, amit átéltem, az egyre sajgó végtagokat, a hűlő időt és a végelérésének reménytelenségét. De aztán inkább csak dobtam egy gyors zuhanyt és beledőltem az ágyba (pedig a kardomba kellett volna:) ). Szóval kitaláltuk az okosat Vasárnap, hogy ha nem fog esni az eső és fagyni, akkor biza mi bebetonozzuk a tetőteret önerőből. Aztán jó idő lett. Reggel lerendeltük a betont és ugrottunk is neki 11:00 első szállítással, kölcsöncsiga és vödörrel. Ambrus felszerelte a csigát a korlátra, én elhelyezkedtem lent, hogy akkor telerakom a vödröt és felhúzom Andinak, aki beviszi kiborítja és Ambrus egyenget (tapicskol ahogy Andi mondta). Hát az első kör beton fent is volt 2re (1m3 -> 2,5 tonna) a harmadik húzásra szakadt a kötél és a vödör szétment, persze volt tartalék vödör, aminek kiszakadt az alja, az elsődleges vödörnek meg körbetört a teteje, pluszba a szállító gyerkőc szólt, hogy 4ig vannak, 3:30kor még elfogadnak megrendelést, de aztán már nem. Ráadásul csak mi miattunk kellett bemenniük, úgyhogy szeretnek. Na közben átszereltem a csigát úgy, hogy Andinak ne kelljen emelnie, elmondtam a lelkesítő dumát, hogy ez most csapatérdek, és mindenkire számítok. Andi már kérdezgette, hogy kit hívjon segítségül, de nem akartam elvenni a kedvét, hogy olyan nagy hatékonyságot nem tudunk emelni, mert a szűk keresztmetszet a kötél, és ha ketten állnak is csak körülötte akkor se lesz gyorsabb, mint kiderült lehetett volna, de ez majd később.
Szóval olyan jó dolog ilyen munkákat csinálni, ahol hogy úgy fogalmazzak, a szellemet kellően szárnyalni engedhetjük, mert nincs ami lekösse. Sőt egy idő után kell is mert a satnya test sajnos egyre inkább kéri a figyelmet, ami meg nem a legkellemesebb (értsd: fáj, kimerült, nem tovább, elég, stb.) Tehát a fő gondolkodó rész a vödör felhúzása volt, az első köbméternél még nyik-nyik-nyik, szép váltott kéz, szinte a lendület viszi a vödröt. A másodiknál már nyiiik-nyiiiik-nyiiiiik a kezek folyamatosan mozognak ugyan, de a kezdő lendületet nem tudják tartani. Aztán persze ez is felment 15:15kor hívtam is a következő adagot. Ja igen ráadásul az első adag egy folyós, hadd ne írjam le mi volt. A második egy száraz nem túl jól átkevert anyag, nagy kövekkel. Ekkor elmagyaráztam a keverőnek, hogy mit is szeretnék, elvégre én már az utóbbi héten láttam 6 köbméter betont, és mit látok, az utcsó tökéletes lett. Jó szemcseméret, jó állag, szóval büszke voltam magamra. Csak a nap már lefelé ment a beton szépen terült a földön, én meg tudtam, hogy kicsit kimerültem, a fél pizza amit az arcomba toltam, meg minimum 3 óra múlva kezd hatni, amikor már nem terveztem pörögni. Tehát a szétégett izmaimat elkezdtem hajszolni nyiiik--------nyiiiiiiiik-------nyiiiiiiiiik, egy kézzel már nem tudtam minden vödröt felfelé irányuló mozgásra késztetni, ezért meg kellett várnom, hogy két kézzel kapaszkodjak a kötélbe és úgy rántsak egyet rajta. Persze volt a vége felé nem egyszer olyan, hogy egy kézzel kicsit visszacsúszott, vagy az utolsó centiket már csak úgy tudtam megtetetni vele, hogy berogyasztottam a térdem és így tettem még egy kis helyzeti energiát a képletbe. De mentségemre legyen mondva, hogy ekkor már 7 azaz hét tonnát feltoltam itt, átlag 10 literenként ami olyan 25 kiló lehet. Szóval a végén kellett volna még 1,5 vödör anyag, úgy hogy nem volt cementünk és kedvünk, úgyhogy egy sosem járható sarkot (tetőtér és 30 centis emberek nem jönnek gyakran hozzánk) kihagytunk, hogy azt majd holnap. Itthon egy kis milánóival próbáltunk anyagcserénket helyrebillenteni, mert holnap is kell a kalória, de a mérleg nem akarja azt mutatni, amit szeretnék. Az a baj hogy az ünnepek nem a megfelelőbb időpont fogyókúra szempontjából. De azért lötyög néhány gatyám, ami eddig szoros volt.

 Beszabtuk a maradék hungarocellt, majd tettünk rá egy réteg fóliát, hogy a betonból ne folyjon be víz a tálcákba, ami aztán ott bent fog az idők végezetéig cirkulálni. Ezután már csak rá kellett szabni a vasat és már kész is voltunk. Holnap csinálok képeket.