Árvácska 24 felújítása

 Ez az igazán szép a racionális számokban, hogy haladunk ugyan de nem érjük el soha célunkat. :) Na jó, azért ma mégis kihordtam minden sittet, de bent maradt egy nagy kő, amit egyedül nem bírtam el, meg a lépcső (szintén előző okok miatt). De kibéreltem egy békát, ami egy kicsit átrendezte alkarom kötött izomzatát. Plusz a fejem is fáj, azt még nem tudom, hogy a zaj vagy az agyvizem felhabosodása miatt, de holnap veszek egy fülvédős hangcsillapítót (vagy nem). Na szóval ki lett bérelve ez a béka. Andika elment átöltözni, aztán elfelejtett visszajönni. Nekem meg nem volt más választásom, mint róttam a köröket ezzel az izével. De homok van a talajban ezért mindig sikerült egy árkot csinálnom, ahogy ment a talpa szépen kirezonálta  a földet jobbra balra. És mindegy volt hogyan mentem vissza, mennyire kezdtem új sort, mindig az aktuális volt a legmélyebb. Persze ez a felfedezés nem jön egyből, azért meg kell szenvedni. A homokot már annyira összetömörítettem, hogy szinte agyagos lett a minimális nedvességtől,ami benne volt. De mindenhol így se lett kemény, csak a legutolsó nyomvonalon. Na majd a kavicságy megoldja (vagy nem). Végülis ha nem mozgatom a fejem, nem is fáj, meg a kezemre is ugyanez igaz, úgyhogy dőlök lefelé (odáig meg kibírom)