Hát először nagy hozzászólást akartam írni, külön kiemelve a szenvedés egyes lépcsőfokait, amit átéltem, az egyre sajgó végtagokat, a hűlő időt és a végelérésének reménytelenségét. De aztán inkább csak dobtam egy gyors zuhanyt és beledőltem az ágyba (pedig a kardomba kellett volna:) ). Szóval kitaláltuk az okosat Vasárnap, hogy ha nem fog esni az eső és fagyni, akkor biza mi bebetonozzuk a tetőteret önerőből. Aztán jó idő lett. Reggel lerendeltük a betont és ugrottunk is neki 11:00 első szállítással, kölcsöncsiga és vödörrel. Ambrus felszerelte a csigát a korlátra, én elhelyezkedtem lent, hogy akkor telerakom a vödröt és felhúzom Andinak, aki beviszi kiborítja és Ambrus egyenget (tapicskol ahogy Andi mondta). Hát az első kör beton fent is volt 2re (1m3 -> 2,5 tonna) a harmadik húzásra szakadt a kötél és a vödör szétment, persze volt tartalék vödör, aminek kiszakadt az alja, az elsődleges vödörnek meg körbetört a teteje, pluszba a szállító gyerkőc szólt, hogy 4ig vannak, 3:30kor még elfogadnak megrendelést, de aztán már nem. Ráadásul csak mi miattunk kellett bemenniük, úgyhogy szeretnek. Na közben átszereltem a csigát úgy, hogy Andinak ne kelljen emelnie, elmondtam a lelkesítő dumát, hogy ez most csapatérdek, és mindenkire számítok. Andi már kérdezgette, hogy kit hívjon segítségül, de nem akartam elvenni a kedvét, hogy olyan nagy hatékonyságot nem tudunk emelni, mert a szűk keresztmetszet a kötél, és ha ketten állnak is csak körülötte akkor se lesz gyorsabb, mint kiderült lehetett volna, de ez majd később.
Szóval olyan jó dolog ilyen munkákat csinálni, ahol hogy úgy fogalmazzak, a szellemet kellően szárnyalni engedhetjük, mert nincs ami lekösse. Sőt egy idő után kell is mert a satnya test sajnos egyre inkább kéri a figyelmet, ami meg nem a legkellemesebb (értsd: fáj, kimerült, nem tovább, elég, stb.) Tehát a fő gondolkodó rész a vödör felhúzása volt, az első köbméternél még nyik-nyik-nyik, szép váltott kéz, szinte a lendület viszi a vödröt. A másodiknál már nyiiik-nyiiiik-nyiiiiik a kezek folyamatosan mozognak ugyan, de a kezdő lendületet nem tudják tartani. Aztán persze ez is felment 15:15kor hívtam is a következő adagot. Ja igen ráadásul az első adag egy folyós, hadd ne írjam le mi volt. A második egy száraz nem túl jól átkevert anyag, nagy kövekkel. Ekkor elmagyaráztam a keverőnek, hogy mit is szeretnék, elvégre én már az utóbbi héten láttam 6 köbméter betont, és mit látok, az utcsó tökéletes lett. Jó szemcseméret, jó állag, szóval büszke voltam magamra. Csak a nap már lefelé ment a beton szépen terült a földön, én meg tudtam, hogy kicsit kimerültem, a fél pizza amit az arcomba toltam, meg minimum 3 óra múlva kezd hatni, amikor már nem terveztem pörögni. Tehát a szétégett izmaimat elkezdtem hajszolni nyiiik--------nyiiiiiiiik-------nyiiiiiiiiik, egy kézzel már nem tudtam minden vödröt felfelé irányuló mozgásra késztetni, ezért meg kellett várnom, hogy két kézzel kapaszkodjak a kötélbe és úgy rántsak egyet rajta. Persze volt a vége felé nem egyszer olyan, hogy egy kézzel kicsit visszacsúszott, vagy az utolsó centiket már csak úgy tudtam megtetetni vele, hogy berogyasztottam a térdem és így tettem még egy kis helyzeti energiát a képletbe. De mentségemre legyen mondva, hogy ekkor már 7 azaz hét tonnát feltoltam itt, átlag 10 literenként ami olyan 25 kiló lehet. Szóval a végén kellett volna még 1,5 vödör anyag, úgy hogy nem volt cementünk és kedvünk, úgyhogy egy sosem járható sarkot (tetőtér és 30 centis emberek nem jönnek gyakran hozzánk) kihagytunk, hogy azt majd holnap. Itthon egy kis milánóival próbáltunk anyagcserénket helyrebillenteni, mert holnap is kell a kalória, de a mérleg nem akarja azt mutatni, amit szeretnék. Az a baj hogy az ünnepek nem a megfelelőbb időpont fogyókúra szempontjából. De azért lötyög néhány gatyám, ami eddig szoros volt.
