Árvácska 24 felújítása

 Korai kelés és rendrakás után jöttek a kőművesek, akik konstatálták, hogy a talajszint nem a legjobb, úgyhogy gyorsan bedobtak még 2 köbméter sódert. Arra szépen elkezdték lerakni a betont, míg Andika a szigetelést szabta felülre. 2re kész is lettek (összepakolva, elmosva, tisztán) mi pedig szabtuk tovább a tetőteret, ami szintén kezd emberi formát felvenni. Így leírva nem sok, de ledolgozva az volt.

 Andikával elhoztuk a maradék hungarocellt a gyárból, bepréseltük a két kocsiba mindet, ami nem volt egyszerű, mert két bála nem fért be, aztán megbontottuk és úgy darabonként használtunk ki minden helyet. Aztán egy kis ebéd (amiből látszik milyen korán kel az, aki az építőiparban dolgozik) majd elkezdtük bevágni a tálakba. Na hát ez a nem egyszerű. Mert annak a tálnak szép íves alja van azt meg elég nehéz fűrésszel csinálni. Szóval szenvedés. Persze van a neten nikecelvágó-videó de hát olyat találni nem egyszerű, meg szegény embernek fűrész van a kezében. Na ezzel el is ment a nap nagy része. Este meg jött Ati a lézeres szintezővel, aztán szépen körberajzoltuk a falat, így már van szintünk, amihez lehet mérni.

Elég lassan induló nap után elég nagy pörgés lett a végére... Reggel még csak egy kis méregetés és árú beszerzés volt tervben, amit szép lassan meg is kezdtem. Aztán magával ragadott a lendület és csak mentem az árral.
Ma többször is feltört belőlem a klasszikus kérdés: Hogy mi került ebben ennyibe? De mivel erre nincs jó válasz, így beletörődtem. Vettem betont péntekre, amihez Ati holnap jön felvésni a szintet, szigetelést, hogy még az idei áron meglegyen.Megjött az egyik árajánlat a nyílászárókra. Kijött az EON ellenőrizni.Meg még sok kisezer dolog. Jó volt végre hazaesni és belegondolni, hogy bontani mennyivel egyértelműbb. De ahhoz hogy tudjak valamit berakni, ahhoz előbb ki kell találni mi is legyen az:)

Hát ez a nap is lehetett volna jobb. Reggel visszavittem a békát, alkudtam egy jót az árból. Majd irány a házhoz, mert Víg Pisti már ott várt 5m3 sóderrel a nagyvassal. Gyorsan bepakoltunk, majd kértünk még egyet. Közben levibráltuk a berakott mennyiséget. A második addig is bekerült és csak egész kicsivel rendeltük túl magunkat kb. fél köbméter maradt meg, ami majd holnap a kiszintezésnél besuvasszuk. Az összes betontömböt sikeresen felpakoltuk a konténerbe és Ambrus levágta a szétlógó betonvasakat. Vettem egy lapátot, sikeresen egy ferde nyéllel, ami így kicsit ingázik a kezemben, de majd legközelebb jobban figyelek. 

 Ma Andika is jött segíteni, bár nekem inkább a repülősökhöz lett volna kedvem, de ha már kimentünk, dolgoztunk. Befedtük a derítőt, a víz és csatorna ledöngölt tetejét kisimítottuk. Felpakoltuk a konténerbe a kinti törmeléket és helyére tettük a létrát, amivel most el lehet érni a felső szintet. Tipikus debreceni idő volt sütött a nap és kellemes melegével simogatta az ember bőrét, aztán mire ezt megszokta jött az erős széllökés és a kiizzadt testet jól áthűtötte, aztán ugyanez elölről. Mindenesetre csudaszép lett a kert, minden tiszta és rendezett (most megint lesz egy hetem, hogy visszaállítsam a káoszt)
Jött Pista és Peti megnézni a házat és kiötlöttem velük beszélgetve, hogy mit is kezdjünk a cirkával. De ez már nem ennek a blognak a témája, mindenesetre szurkoljatok, hogy sikerüljön!

 Ez az igazán szép a racionális számokban, hogy haladunk ugyan de nem érjük el soha célunkat. :) Na jó, azért ma mégis kihordtam minden sittet, de bent maradt egy nagy kő, amit egyedül nem bírtam el, meg a lépcső (szintén előző okok miatt). De kibéreltem egy békát, ami egy kicsit átrendezte alkarom kötött izomzatát. Plusz a fejem is fáj, azt még nem tudom, hogy a zaj vagy az agyvizem felhabosodása miatt, de holnap veszek egy fülvédős hangcsillapítót (vagy nem). Na szóval ki lett bérelve ez a béka. Andika elment átöltözni, aztán elfelejtett visszajönni. Nekem meg nem volt más választásom, mint róttam a köröket ezzel az izével. De homok van a talajban ezért mindig sikerült egy árkot csinálnom, ahogy ment a talpa szépen kirezonálta  a földet jobbra balra. És mindegy volt hogyan mentem vissza, mennyire kezdtem új sort, mindig az aktuális volt a legmélyebb. Persze ez a felfedezés nem jön egyből, azért meg kell szenvedni. A homokot már annyira összetömörítettem, hogy szinte agyagos lett a minimális nedvességtől,ami benne volt. De mindenhol így se lett kemény, csak a legutolsó nyomvonalon. Na majd a kavicságy megoldja (vagy nem). Végülis ha nem mozgatom a fejem, nem is fáj, meg a kezemre is ugyanez igaz, úgyhogy dőlök lefelé (odáig meg kibírom)

  Lassan haladunk előre. Szétszedtem a maradék derítőt és megtöltöttem homokos földdel. A legizgibb rész az volt, amikor a teli konténer alól kellett kiszedni a téglákat a gödör alján. És vajon most esik rám? vagy a következőnél? Aztán volt egy pont amikor az egész kicsit megmordult, na akkor sprinteltem ki a gödörből, de csak a föld vált el a konténer aljától. Dobogott a szívem rendesen! Aztán fújt a szél mint a fene. Este megvettük a zuhanyajtót. Így legalább ez megvan. Én már tudok fürdeni :)

 Hát szétverni sikerült mindent a kölcsönző bezárása előtt, de kihordani nem. A derítőből egy slaggal kifolyattam a vizet. Büszke voltam magamra. Aztán kibővítettem a plafont és kiszakítottam a lépcsőt, majd annak a betontömbjét is. Az utolsó 10 percben zárás előtt a bejáró kiszedett betonjait törögettem ketté. Most pótolom a fényképhiányokat,lehet nézegetni őket :)

 Hát végre nincs több kikívánkozó föld a házban. Ezt úgy értük el tele konténer mellett, hogy a derítőbe (emésztőgödör, csak itt így hívják) tettük (Ambrus és én) a földet. Aztán körbeástuk a derítőt, hogy gond nélkül le tudjam venni a tetejéről a betontetőt. Azért egy kis probléma így is akadt, méghozzá a konténer szerepében aki úgy 20%ot elfoglal a tetejéből és persze tele van. De hát a legnagyobb energiabefektetés itt a logisztika jó megszervezése. Ha messzebb lenne, akkor nem tudnék bele talicskázni, ha közelebb akkor nem férnék el mellette. Elvitetni meg még azért nem akarom, mert a benne lévő földdel szeretném feltölteni a derítőt, hogy nehogy az legyen, hogy később majd földet kelljen hozatnom (most meg azért fizetek hogy elvigyék). Holnapi terv a derítő kupakjának lerobbantása, a lépcső szétvésése, és a tetőtér portalanítása.Ha ez tényleg meglesz, akkor az 1. fázist lezártnak tekintem.

 Kora reggel hívott a vizes Pista Bá, hogy ott áll a ház előtt én meg sehol és mint látja a gödör sincs kész, de szerencsém van, mert valahol éppen csőtörés van és akkor ott kezdenek és ebéd után visszajönnek. Szerintem délutánra volt eredetileg is megbeszélve, de akkor most belehúzunk alapon kirohantunk Ambrussal és ástunk. Aztán hamar megjöttek a mesterek és elkezdték belül, amíg mi ástunk kint. Aztán jöttek az öregek ezer éves zsörtölődései, amin megszakadtam a röhögéstől.
Úgy alakult, hogy a gázmelegítő, amivel melegítik a PVC (PoliVinilClorid csak hogy tanuljatok is) csöveket nem szelelt rendesen. Na biztos kevés benne a gáz, Ambrus elrohant a saját kis palackjáért. De azzal se volt jó. Akkor máshol van a baj. Pista bá zsörtölődik, hogy ezzel elmegy a nap mire megcsinálják. Zoli (mester 2) elkezdi lecsavarni az egyik bilincset. Pista: hagyjad elb*szol vele egy csomó időt.Zoli visszafelé tekeri a bilincset. Pista: Na akkor most meg se nézed? Zoli kicsavarja,de persze rá van szorulva a cső. Pista: Látod ezzel is csak megy az idő. Zoli leteszi. Pista: ne add fel ilyen könnyen. Meg mikor kiderült, hogy a gáz balmenetes, akkor Ambrus megszólalt, hogy Ja igen délután van akkor már balra kell tekerni. Aztán persze volt bosszú is. Amikor Pista pont lehajolt a gödörbe valamiért, és Zolinak a gödör fölött kellett a csövet átlendíteni, hát nem a fején koppant a cső. De aztán meg is bánta, mert pont fizetésnap van!
Kiástuk a szennyvizet, meg a nyomócsövet, lefektették, mi meg visszatemettük. Rajtam átázott kabát, alatta a overál, alatta a pulcsi, alatta a hosszú póló,alatta a rövid póló, alatta a trikó. És mindez mínusz közeli környezetben.

Fényképek vannak csak kidőlök kicsit, meg be az ágyba.

 Tegnap kijött szemrevételezni a vizes/gázos elmondta, hogy pontosan szeretné tudni, hogy minek hol lesz a szennyvízelvezetése. Na akkor estére összeült a tervezőgárda, de nem jutott dűlőre. Na majd reggel! Hát akkor se. Úgyhogy irány a virágbolt, ahol rajzoltam egy tervrajzot, és kivágós felcímkézett tárgyakat (lásd. Gazdálkodj okosan). Így sikerült kitalálni valamit, amit rohantam is kiásni. Persze az ásás előtt mérés és persze hogy nem stimmelt minden! Az egyik fal 10 centire egy ablakban volt:( De ekkor jött a FőÉpitésvezető és megoldott mindent: rajzolt, magyarázott szóval kirángatott a slamasztikából. Villámgyors ásás kívül-belül. És amikor elkészültem pont megjöttek a mesterek, hogy véssenek. Csövet fektetni majd pénteken jönnek, úgyhogy kaptunk egy kis haladékot. Este elvitték a téglát, úgyhogy már tudok hol ásni és  megint nagy lett a kert. Szeretném a derítőt is megszüntetni, így azt is körbe kell ásni.

Kaptam derékmelegítőt, így az a részem már nem fázik. De most rájöttem, hogy a hátam is fázik. A következő lehet egy egész bekecs lesz. A kazánakció péntekig tart, azt is sietnem kell kitalálni (meg a többit...).

Ma sikerült egy igazán eredményes napot zárni. Ambrussal kiraktuk a maradék sittet, amivel pont megtelt a konténer (10056kg) és amíg visszahozták, rendet raktunk a pecuban. Andika által javasolt elrendezés van most követve, és a hely is több lett meg persze mindenhez könnyebben férünk hozzá (Nők!). Utána meg kihordtunk annyi földet, amennyit csak tudtunk. Ez este 6ig tartott, és megint tele lett a konténer, pedig az előtér még hátravan, így az majd valszeg a derítőbe fog kerülni. És ha ez is meglesz akkor már csak a lépcső alja, ami még kikívánkozik, és utána már csak befelé mennek a dolgok.

A nap eseménye volt, amikor találtam egy hátán fekvő patkányt a tuja alatt, gyorsan le is fényképeztem, de túl kevés volt a fény vagy nem volt fényképarca, mindenesetre nem sikerült jól. 

 Két nap -6 fok után végre kicsit enyhült az idő, így ki tudtam hordani a maradék sittet felül és egy keveset alul. Jól esett megint mozogni, csak hamar jött a hideg, ahogy lement a nap.

 Ma nagyon hideg volt. -6 fokról indult de Andika többet is észlelt hajnalban, így azokat a munkákat, amikhez nyitott ajtó kéne inkább elhalasztottam. Ami kivitelezhető maradt az a maradék ajzat felverése és a régi alapozás tetejéből 15 centi legyalulása, hogy ott is legyen szigetelés. Nagy véső bérel, aztán uccu neki. 4 óra alatt meg is volt. Plusz jöttek a NAV-tól szemlézni, és a 4%ot kiszabni. Mindig örülünk ha fizethetünk.

Ma úgy gondoltam a "már csak" napom volt. Mert ezzel kész is az aljzat, már csak a lépcső betonszerkezetét kell szétvésni. És a kisvéső is már csak egyszer kell talán. Már csak a földet kell kitenni, hogy befejeződjön ez a kültéri móka.
Jövő hétre kellemesebb időt mond 10 fokokkal, így akkor jöhet is a szerelőbeton, utána meg lehet odabent dolgozgatni. 

 Ma pontot tettem egy fájó (izomláz) dolog végére: minden vakolatot levertem a plafonról és a lényeges falakról. A kis kiugró maradt csak meg, de ott úgyis kell majd még felverni az alját. Reggel kötöttünk biztosítást a házra, így már bátrabban merem otthagyni a szerszámaimat (egy kalapács és egy véső, valamint a létránk). Aztán mentem is bérelni vésőgépet. Rájöttem hogy az a legjobb a munkavédelemben, hogy ellehetetleníti a munkát. Szemüvegben és porvédő maszkban együttesen dolgozni nem lehet. A leheletet egyenesen a szemüvegbe küldi, amiben 10 másodperc után nem lehet látni. Így amíg a plafont szedtem szemüveg volt, amíg a falakat addig porvédő maszk. Estére sikerült is befejezni, így holnap már mással lehet múlatni az időt.

Képek azért nincsenek, mert ezek nem nagy látványos változások, mint az eddigiek. A plafont is 5 órán keresztül szedtem azt csak egy kicsi folt a kép tetején.

De hogy kicsit bekukkanthassatok a későbbi terveimbe:
Ezt már régóta tervezem és most saját házon lesz is, jövő őszre kell üzemelnie:
http://index.hu/video/2011/11/15/sorkollektor/

Ez pedig tavaszra kéne elkészülnie, hogy a nyarat már tesztelni lehessen:
 http://www.sorkollektor.hu/?p=13260

 Ma Andikával rakosgattuk ki a homokot a felső szintről. Hogy a későbbi felhasználása gördülékeny legyen ezért le is szitáltuk. Mivel nem volt szitánk, egy szúnyoghálót beáldoztam és keretet csináltam hozzá. Téglával körbevettük egy kis területet és már ment is a játék. Remélem a szomszéd macskái odaszoknak a pihi-puhi kavics nélküli homokra

 Tegnap reggel jött a konténeres ember, hogy elvigye a kis kupacunkat. Letalpalás sorra nyomta le a betonokat. A harmadik kocka után mondtam, hogy ha még egyet lenyom akkor Kínában fog púposodni. De felemelte, mikor visszajött elismerően mondta hogy 100,5 mázsa volt. Egy nap alatt nem rossz teljesítmény.
Kibéreltem a kisebbik vésőt és játszadoztam vele egy kicsit a menyezettel, de nagyon nem haladtam, mert nehéz is volt, meg a kezem is be volt durranna a tegnapi miatt. Hogy legyen egy kis sikerélményem lenyomtam egy falról a vakolatot, ez látványos volt, majd a tetőtérben feltörtem az oldalsó betonokat.
Ma pedig a feltört betont kivittem ledobtam és kezdtem megpucolni a tálcákat, 4 darab megmarad vasárnapra, mert akkor lesz munka legközelebb, addig mással foglalkozok.
Ma volt még szemrevételezni a fő építésvezető. Számolgattunk és kijött hogy 33 centi földet kell kihordani. Meg hogy milyen szigetelés kell a tetőtérben a padlóra. Azért jó, hogy van valaki aki néha rám néz, így jó irányba terelgetnek, ha eltévelyedek.

 Kis fennakadás után sikerült átíratni a gázt is. Andikával megpúpoztuk a konténert és elvitettük, utána egy jót ettünk és úgy belassultunk, hogy hazajöttünk aludni egyet, hogy aztán 5kor újrakezdjük az egészet, este kilencig nyomtuk és a család segítségével kihordtunk mindent. Ha a reggelit púpozásnak mondtam, akkor ez tornyozva lett. Holnap megnézem mit mond rá az ember.

 Az esti buli után kicsit nehézkes volt a felkelés, és hibáztam sorban. Kikerestem a tuti képet és másolás helyett (F5) olyan törlést nyomtam mint a szél (F8). Aztán meg csak pislogtam, hogy abból a képből nem is volt több :( de mivel múltkor alaposan körbejártam ezt a témát, így visszaállítottam a képet. Aztán a vaterán egy nőt félretájékoztattam, mert azt hittem másról érdeklődik. Ezek utána  reggeli kellemes csalódás volt, 3 tojásból rántotta, hagymával, szalonnával. Hatalmas szalonnadarabokkal, és a 3 tojás alig ment le, nem úgy mint a reggeli helyünkön. Aztán jött a vésés, jobb technika, gyorsabb tempó. A felénél sikeresen rájöttem, hogy máshova is be lehet tenni a kapaszkodót, és nem kell görnyedni. Ezután tényleg kényelmes is volt. A konvektoron teás ibrik állandó forró teával tartotta bennem a lelket. Azért a harmadik hibának is meg kellett lennie, ez csak annyi volt, hogy Dittával túl sokáig beszélgettem és rám hűlt a ruha. Overál volt rajtam és szerintem nem szellőzik rendesen és minden pára bent marad. De hullámtáboros feelingel mikor elmentek a lányok félmeztelenül megkajáltam, közben jött rám a meleg a konvektorból, és a ruháim is száradtak. Nem lettek szárazak, de legalább addig meleg volt, amíg újra bele nem lendültem a munkába. Kész az alja és a teteje, már csak ki kell hordani és a toldásnál az alsó réteget feltörni, ez annyira vékony beton, hogy a véső csak lyukakat vég bele, nem töri. Majd kalapáccsal

 Elérkeztünk az utolsó előtti részhez a kipakolási részben. Már csak az aljzat és az alatta lévő földréteget kell kivinni, és utána elkezdődik a behordás. Tegnap a tetőtérben végeztünk utolsó simításokat, mindent lehordtunk, csak az öntöttvaskád maradt fent, ami szintén megy a vaterára. Ma délig szépen kihordtam mindent, ami mozdítható, plusz a vízcsöveket kiszedtem. Azért csak kiszédelegtem a reptérre, ha már nem volt otthon a kölcsönzős emberke és persze ha már kint voltam beleerőltettek egy góbéba. Pedig nagyon tiltakoztam, de az arany szívem ellen nem tudok mit tenni. Dugó ellenőrzőt kellett repülni egy növendékkel és ezt nem repülheti olyan oktatóval, akivel a bemutatókat repülte, így be kellett ülnöm. Aztán futás, mert jött a gázos a tervezővel, akik csodálkoztak, hogy mennyit haladtunk ("és csak mi csinálgatjuk"). Kibéreltem a nagy vésőt és nekiestem a saroknak. Este Peti és Sanyi bá jöttek segíteni lecipeli a kádat, meg nézni hogy hogyan szerelek villanyt. Este 7ig sikerült is a konyhát megcsinálni, de a technikán még volt mit csiszolni. Utána mentünk Dittáékhoz alapozni, és utána retrobuli 80 évek. Nincs is jobb lazítás, mint egy végigtáncolt éjszaka. Holnap meg aljzat verés, mert ketyeg a bérleti díj :) 

A tetőtér kinézete:

A buli közönségdíjasa:

 Ma szünnapot rendeltem el. Inkább tetőket nézegettünk városszerte, és Debrecenbe is bementünk konyhákat mustrálni. Tegnap és előtte a felső szinten szöszmötöltem. Kibontottam a maradék falakat, lambériát és a kéményt és a szigetelést elrendeztem, hogy ne kelljen kerülgetni. Ennek hála 3*mosást kapott az alvázam, hogy az üveggyapot kijöjjön. Ma tervezzük befejezni a papírmunka közmű részét, ha már ott vagyunk. Lehet csinálok pár képet is, csak ne legyen már egy egész napot nélkülünk a házikó...

Érdekes/szerencsés WC tartály felszerelés, asszem nem sokon múlt a zárlat:

 Ma reggel feltettem a vaterára a cuccokat (http://www.vatera.hu/listings/index.php?us=KarakXY), bár Andika megvétózott pár darabot azért, mert milyen jó lesz az majd 2 év múlva:) Úgyhogy egy kis késéssel indultunk, az előző napokhoz képest. Andi sittet szedett, amíg én a kéményt bontottam fent, hogy ne legyen olyan, hogy fent van kémény lent meg már nincs (mint ahogy áll a mostani egyik), na ez a másik. Aztán nem akart lambériát szedni, így kikaptuk lent az összes falat, majd a kéményt, na ez dőlt is rendesen, persze a létrám neki volt támasztva, így halmozottan igaz a mondás, hogy ne azon az ágon legyél, amit le akarsz vágni. Szóval éppen véstem az utcsó téglát (ami mint kiderült tartott mindent), amikor kidőlt, én meg felordítottam Andi vigyázz, mire ezt kimondtam beszorult megint a kémény, én meg ott röhögtem, hogy éppen szakadt le a kémény, dőltem én is a kémény felé, kezemben véső-kalapács, szóval kapaszkodni sincs esélyem...De én akkor is érte aggódom, milyen kis aranyos vagyok.

Leengedtem a vizet a bojlerből, ennek eredménye lett az egész napi csurgatás hang, ami miatt állandó kényszer volt az emberen.

 Eltelt megint pár nap, lássuk mi is történt. Kértünk egy konténert, hogy ez majd mindenre elég lesz, mert hatalmas, aztán kihordtuk bele a vakolatot és majdnem tele lett, az ajzat meg még vagy 4 m3 és a helyén van. De ne ugorjunk ekkorát! Csütörtökön befejeztem a vakolatleszedést, hát ha eddig áldottam a kölcsönzőst, akkor most ódákat zengtem a nevéhez. Mert ugye az elején, amikor vállmagasságtól lefelé dolgozik az ember, akkor szépen ráhelyezi a gép súlyát a vakolatra, amivel vés is és halad és látványos. De aztán jön a feketeleves, amikor váll fölött kell dolgozni, vagy egészen a mennyezeten. Na itt a szépen előző napokon bedurran izomzat kapott egy kis rádolgozást. Aztán amikor visszavittem, meg is egyeztünk, hogy nem fehér embernek való ez a munka! Főleg úgy, hogy az ember órabérbe bérli a gépet, és akkor nem pihenni akar, hanem dolgozni :) Pénteken végre kijött a két kisméretű téglás fal, meg a sitt nagy része. Szombatom meg ráment arra, hogy kivigyem a maradékot, és szép rendet csináljak (kisöpörtem), mert jönnek a szakik Vasárnap. Főművezető szemrevételezett, hozott magával tetőfedőt, majd kis munka csak, hogy koszos legyen minden és jött a víz-gáz mester, méregetett és hallgatott, majd mondta a tutit, radiátor is kell! Akkor lesz! Aztán jöttek a 10es válaszfalak kiszedése, haladós, jó meló. Míg el nem jutottam a kéményig, ami csúnya is meg nehéz is. De kidöntöttem, plusz kétszer kivertem a biztosítékot, mert áramhoz csak annyit értek, hogy a két vezetéket össze nem szabad érinteni, ez ment is az esetek 99%ában. Este meg az emeletnek estem neki lámpafényben, ott sincs már sok fal, csak a bojlert kell leszerelni, meg a kádat kidobni az erkélyen. Andika közben ültetett virágokat, majd téglát és sittet hordott.

Egyre közelebb kerül az az időpont, amikor tudnunk kéne hogy mi hol lesz, mert ahhoz kell bekötni majd mindent.

 Remélem minden nap ér valami megvilágosodásféle, mint ma, úgyhogy ezt egyből megosztom veletek:

1. Egész jó munkásember lehettem volna az elektromosság előtti korban
2. Hülyeség egyenesen falazni, úgyis jön a tetszőleges vastagságú vakolat
3. A méret igenis számít, nagy szerszámot nehéz cipelni

Ma a gáz és vízmű lett volna soron, de a gázosok délutáni műszakban voltak, így ezt kimaradt, a vizesek meg bemondásra működtek. Semmi papírt nem kértek, végül is nekik csak az a lényeg, hogy valaki fizessen. Utána az okmányirodába is beugrottam, hogy pontosan mi kell lakcímváltáshoz, és mivel minden nálam volt, plusz a ügyintéző hölgy is szabad volt, így ma hivatalosan be is költöztem a kis házamba. Aztán Andikával együtt érkeztünk a házhoz, Ő a gyerekekkel a fakupacokat tüntette el, én meg a kis vésőmmel és kalapácsommal nekiestem a falnak. Fél óra múlva 4 tégla ki is jött a falból amire nagyon büszke voltam. Ekkor megjött Zoli aki tapintatosan rákérdezett, hogy vésőgéppel nem lenne egyszerűbb? Elmentünk bérelni egyet és utána lehámoztam a vakolatot amíg felértem. A kölcsönzőnél, még olyan kicsinek tűnt a vésőgép, kérdeztem is nincs nagyobb? De szerencsémre a eladó mondta, hogy elég lesz ez nekem, és persze igaza volt. Ma 6 órán keresztül emeltem azt a vackot, most már tényleg jól esik a billentyűzeten pihentetni. Az biztos hogy nem sajnálták az anyagot az épületből, volt ahol 5 centi vastag volt a vakolat mellette két téglával meg csak 2, de hát a végén egyenes lett és ez a lényeg nem ? :P Ha Zoli nincs akkor én tuti elszöszmötölök a kis lépcsős fallal egész nap, így meg ment igaz egy tégla sem került ki a falból, de nagyot haladtunk. A végére volt olyan helyiség ahol térdig ér a sitt, és a magas helyek még hátravannak. Estefelé nekiestem az ajzatnak is egy lyuk erejéig, hogy lássam milyen vastag, és mi is van alatta. Andikáék közben rendet raktak a kertben, így megint szép, lesz mit elrontanom a héten.

Esti állapot, mobilról:

 A halottak napi hosszú hétvégét, a szülinapomat és a utolsó munkanapomat együttesen ünnepelve, az utóbbi három napot végigdolgoztam. Lehámoztam az összes lambériát, felszedtem a pvc-padlót, kihordtam minden mozdíthatót, és az emeleti háló hajópadlóját is felhámoztam. Külön öröm volt az álmennyezetet szedegetni. Közben lefényképeztem minden eladható dolgot és majd megy fel a vaterára, hogy ne kelljen rakosgatni. Néhány helyen megbontottam a falat, és a vakolatot lekapartam, hogy a művezető úr szakvéleményével egy újabb fázisba léphessen a folyamat. Hétfőn elkövettem egy hibát, a reggeli kapkodásban valahova letettem a reggelimet, amit utána nem találtam, mondom sebaj, majd ebédkor... aztán 16:30kor felszóltak gyomorszintről, hogy az elem lemerült gyerünk haza. 

Ma repülős nap lesz, meg felülvizsgálat, Andika nagyon szeretne felmenni az Ikeába ötletekért, mert most hogy a kivitelezési fázisba léptünk HLD és LLD (High Level Design {ezt csináltam Skopjében}, LLD-Low Level Design {Ezt meg az indiánok}) nélkül, kicsit csúszhat a projekt. A büdzsé nincs felkészülve a CR költségeire (Change Request {minden módosításért plusz pénzt kérni}). Így asszem várnunk kell egy új kernel verzióra, amiben már le lesz tisztázva ez a rész is, és majd azt lokalizálni. Most így belegondolva szívesen megnéznék egy házat, amit egy általános ház HLD alapján csináltak az indiánok.